LAKOSSÁGI TÁJÉKOZTATÓ
| Hőségben | Kullancsriadó | Szénanátha |
HŐSÉGBEN...
Forrás: http://www.csaladinet.hu/hirek/szabadido/nyar/9360 és http://egeszseg.origo.hu/cikk/0628/670686/mit_tegyunk_1.htm
Az idős emberek különösen hajlamosak a kiszáradásra, és ha valaki nem iszik eleget, könnyen felborulhat a folyadékháztartása. Ilyenkor besűrűsödik a vére, s a már amúgy is szűk, meszes erekben könnyen kialakulhat a trombózis. Hetvenéves kor felett akkor is muszáj inni, ha nem szomjas az ember: fontos, hogy az idős embereknek mindig álljon a rendelkezésére a megfelelő mennyiségű folyadék. A kisgyermekeknél ugyancsak veszélyes lehet a kiszáradás, ezért fontos, hogy a kicsiket a szülők az átlagosnál többet és többször itassák. Délelőtt tizenegy és délután négy óra között mindenki kerülje a tűző napot, ilyenkor a szabadban fürdőzni sem ajánlott. Jóleshet viszont egy-egy hűsítő zuhany, a kisgyermekek számára pedig szórakozásnak sem utolsó egy pancsoló, egy felfújható medence az árnyékban.
Az egyik legkellemetlenebb nyári élményünk a napszúrás lehet, amely a fejet vagy a tarkót ért közvetlen napsugárzás hatására alakul ki, s az agy felmelegedése váltja ki. Ennek következtében ödéma, vizenyő lép fel; tünete lehet fejfájás, szédülés, egyensúlyzavar, hányinger, fényérzékenység. Amint a tünetek jelentkeznek, azonnal el kell távolítani a beteget a napfényről. Egy elsötétített szobában jó hatású a hideg vizes borogatás, a pihenés, így rendszerint másnapra helyreáll a szervezet működése. Amennyiben a páciensnek látászavara is van, vagy hány, mindenképpen forduljon orvoshoz, aki gyógyszerekkel látja el.
Súlyos esetben a napszúrás halált is okozhat, ezért komolyan kell venni a tüneteket. Ám itt is könnyebb a megelőzés: tűző napon viseljünk kendőt, sapkát, különösen a kisgyermekeket ne engedjük a napra fejkendő nélkül. (Az egyik legrosszabb indulatú rákbetegség, a melanoma elkerülése érdekében hasznos lehet részletesebben is tájékozódni arról, hogy mire kell ügyelni, ha hosszabb időt töltünk el a napon.
A hőség másik következménye lehet a hőguta, amely a szervezet hőmérsékletének emelkedése mellett a hőleadás zavara miatt következik be. Ilyenkor a test nem képes leadni a felesleges hőt, ezért túlmelegszik. A páradús levegő, a szoros, zárt ruházat akadályozza az izzadással történő folyadék- és hőleadást. A hőgutát a melegben végzett sportolás, vagy a nehéz munka is előidézheti, de a túlzott napozás is kiválthatja: tünetei a fejfájás, a nehézlégzés, a szapora szívverés, ezen kívül izomgörcs is előfordulhat. A szervezet túlmelegedése eszméletvesztéshez, nagyon súlyos esetben akár halálhoz is vezethet. A test hűtésével még elhárítható a hőszabályozás zavara, súlyosabb esetben azonban ez már nem segít. Lényeges tehát a megelőzés. Meleg időben a szellős, lehetőleg természetes anyagú, nem testre feszülő ruhát viseljünk.
Nedves törlőkendő segítségével hűsítsük magunkat. Szabadban végzett munka közben tartsunk több pihenőt, s ne feledkezzünk el társainkról sem. Keressük fel, látogassuk gyakrabban idős, vagy beteg hozzátartozóinkat. Házi kedvencünk magasabb vízigényéről is gondoskodjunk.
Bármilyen csábító is, de hőségben inkább kerüljük a jéghideg italok fogyasztását, mivel gyomorgörcsöt okozhatnak. Semmiképpen se hagyjunk társainkat, sem házi kedvenceinket felhúzott ablak mellett, autóban. Alkalmazkodjunk a hőséghez, az előrejelzéseket és a meleget valóban vegyük komolyan, s ne ragaszkodjunk továbbra is megszokott napirendünkhöz.
Kellemes, elviselhető napokat kívánunk!
KULLANCSVESZÉLY...
Forrás: http://kullancs.rovarirtaslap.hu/ és a Szecsői Tükor
Hogyan kapja el áldozatát a kullancs?
Egyes kullancs fajok - köztük a közönséges kullancs - nem rendelkeznek szemmel. Áldozataikat különböző külső ingerek révén találják meg. A kullancs elülső lábain egy speciális érzékszerv található, amivel érzékeli a közelben található melegvérű szervezetek (köztük az ember is) szén-monoxid kibocsátását. De a kullancs érzékeli az ember hő kibocsátását, és képesek szaginger alapján is rátalálni áldozatára.
A közhiedelemmel ellentétben azonban nem a magasból ugranak le. A kullancs számára ugyanis az ideális élettér a nedves, nyirkos, árnyékos aljnövényzet. Nem kedvelik a fényt, a meleget, és a szárazságot, vagyis pontosan azokat a körülményeket, amelyek a fa lombjai biztosítanak.
A közönséges kullancs tehát az aljnövényzetben tanyázik, és inkább rá mászik, rá sodródik az áldozatára. A nem látó kullancs fajok már magasabbra másznak, és inkább rápottyannak áldozataikra, de 1-1,5 méternél magasabbra ők sem másznak.
A kullancs és a vérszívás? Mit kell róla tudni!
A kullancs számára az emberi vér is kedvelt táplálék, meglehet nem minden kullancs faj szív emberi vért, a Magyarországon honos kullancsok azonban sajnos előszeretettel táplálkoznak belőlünk.
A kullancs miután rávetette magát áldozatára, végigmasírozik az emberen, hogy megfelelő behatolási pontot találjon. Nyelvével érzésteleníti a bőrfelületet, majd az elülső lábával szinte orvosi precizitással felvágja azt. Miután felnyitotta a bőrfelületet a kullancs lábaival lehorgonyozza magát, majd ormányával megkezdi a behatolást. A kullancs ormánya hasonló, mint egy nyílvessző: csak befelé tud haladni.
A kullancs a beágyazódást követően nem kezd rögtön vérszívásba. Eleinte csak a nyiroknedvet szívja, majd 4-6 óra elteltével vágja fel a kapilláris véreret, és kezd vérszívásba.
vérszívás időtartama a kullancs nemétől, és fejlettségi állapotától függ. A hím kullancs néhány óráig, míg a nőstény kullancs napokig is képes vért szívni. A peterakásra készülő kullancs azonban akár hetekig is csünghet az áldozatán.
Hogy ez idő alatt a vér ne alvadjon meg, a kullancs egyik nyálmirigye véralvadásgátló anyagot termel, ami meggátolja a vér megszáradását. A kiszívott vér a kullancs kesztyűszerű bélrendszerébe kerül, aminek hatására a potrohája babszem nagyságúra is megduzzadhat.
A folyamat teljes egészében fájdalommentes. Mi emberek semmit sem érzünk belőle.
A kullancs eltávolítása
NE!
A kullancs szakszerűtlen eltávolítása miatt fertőzéseket szedhetünk össze.
A kullancs eltávolítására tilos hegyes, éles tárgyat használni. Nem javasolt a kullancsot tűvel kikaparni. Ha átszakítja a kullancs potroháját, a fertőzött béltartalom átkerül az áldozat szervezetébe.
Hasonló elvek alapján nem ajánlott a bőrbe fúródott kullancs kiálló potrohát folyamatosan tekerni. Ezzel csak azt érjük el, hogy a kullancs megpróbálja magát egyre mélyebben beásni. Rosszabb esetben pedig a forgatás miatt a kullancs teljes béltartalmát átpumpálhatjuk az áldozatba.
IGEN!
A kullancs hatékony eltávolítására használjon kullancs eltávolító csipeszt, amit a gyógyszertárban bármikor beszerezhet, de alternatív megoldásként erős cérnával is próbálkozhat.
A fej végénél, a beágyazódott élősködő tövében fogja meg a kullancsot csipesszel, vagy hurokra tekert cérnával, és húzza ki. Mielőtt azonban kitépné a kullancsot, bizonyosodjon meg róla, hogy lábaival már nem kapaszkodik az áldozat bőrébe.
A kullancs eltávolításakor a fej beszakadhat. Ettől azonban nem kell megijedni. Nem szabad tűvel kikaparni. Ilyenkor a kullancs már nem fertőz, a beszakadt feje pedig idegen testként pár napon belül kilökődik a testből.
Vannak tűszúrásnyi, alig észrevehető kullancsok. Ezek nagyon ritkán fertőzöttek. Vérszívásuk csak néhány óráig tart, utána elhagyják az áldozataikat. Tehát nem érdemes tűvel kioperálni őket.
Ha kint van a kullancs, fertőtlenítse a sebet alkohollal, vagy jóddal, majd jegyezze fel a kullancs-csípés helyét és időpontját. A kitépett kullancsot tegye el egy kis dobozba, mert ha esetleg később tünetei lennének, a kullancs átvizsgálásával következtetni lehet a fertőzésre.
Tünetek esetén forduljon egy kullancsambulanciához.
Az Őrségben élő emberek a beléjük fúródott kullancsot egy szál gyufával könnyedén eltávolítják. Benyálazzák a gyufa fejét (nem közvetlenül a nyelvükkel, mert az mérgező lehet!), majd közvetlenül a kullancs teste mellett lassan köröznek, mintha kenegetnék azt. A kullancs pár másodperc múlva átmászik a gyufára, mert nagyon szereti a foszforos illatot.
Kullancs- a galád kórokozó
A kullancs világszerte több száz betegség terjesztésére képes, de csak töredékük veszélyes az emberre. A legritkább, mégis a legsúlyosabba vírusos agyvelő-, agyhártyagyulladás.
Ez ellen szerencsére már van védőoltás. A leggyakoribb baktérium okozta megbetegedés ellen, vagyis a Lyme kór ellen azonban sajnos még nincs vakcina.
A kullancs több más kórokozót is a szervezetbe juttathat. A kullancs befészkelése, és a kórokozó szervezetbe kerülésének az ideje azonban nagyon eltérő.
Egyes kórokozók néhány óra alatt bekerülhetnek a szervezetbe, míg mások csak napok múlva jutnak be.
"Mit tehetek én a kullancs fertőzöttség ellen?"
Az első lépés, amit meg kell tennie, hogy részletesen átolvassa a három lépcsős kullancsirtás technikáját. Ha ezen túl van, már nagyobb biztonságban tudhatja magát, de mindezek mellett Ön is beavatkozhat a kullancs-fertőzöttség csillapításában.
A kullancsok ősszel megkezdik a készülődést a télre. Behúzódnak az avar alá, hogy a lehető legnagyobb eséllyel átvészeljék a téli időjárást.
Az ősz eljöttével feltétlenül gereblyézze össze a lehullott faleveleket, és amint lehet égesse el őket. Ezzel nemcsak jó néhány kullancs pusztítását érheti el, de kevesebb eséllyel fogják tudni átvészelni a telet.
Nyáron pedig rendszeresen nyírja a füvet! Ne engedje elgazosodni a kertet, mert az annál jobb életteret nyújt a kullancsok számára. A magas fűszálak árnyékában előszeretettel húzódnak meg. A lenyírt füvet ugyanakkor feltétlenül égesse el.
Az első lépés: a három lépcsős kullancsirtás!
Szénanátha és a parlagfű
Forrás: http://www.allergiainfo.hu, ahol az allergia egyéb fajtáiról, kezeléseiről is olvashat!
| Szénanátha | Parlagfű |
SZÉNANÁTHA
Tartalom:
- Fogalma
- A leggyakoribb időszakos szénanáthát kiváltó allergének
- Kezelése
- Pollenek
- Az allergiás nátha és az asztma közötti kapcsolat
- Pollenszezonok Magyarországon
Fogalma
A beszívott levegő a benne lévő allergén pollenekkel először a felső légutakba, az orr- és szájüregbe kerül, ahol erős immunreakció jön létre. Tünetei tartósan fennállva nagyon kellemetlenek.
A pollen folyamatosan irritálja a nyálkahártyát, ezért az váladékot termel. Szélsőséges esetben a termelt váladék napi mennyisége elérheti a több litert is.
Az orr- és szájüreg az arcüregen keresztül összeköttetésben áll a szemmel és füllel is, így a pollenek ezeket is irritálják.
Általános tünetei
- orr-, száj-, torok- és szemviszketés
- tüsszögés
- orrfolyás és -dugulás
- kivörösödött és könnyező szem, szemviszketés
Ritkábban előfordulhat torokszárazság, forróságérzet, szemhéjduzzadás, fülfájás, hallójárat-viszketés, bőrkiütés, gyomorbántalom, hüvelygyulladás, migrén, vesegyulladás, izületi bántalmak.
Az orrdugulás az orrnyálkahártya és az orrkagylók ereinek kitágulása következtében alakul ki.
Az orrviszketést az orrnyálkahártya érző idegvégződéseinek közvetlen ingerlése, valamint az összeérő orrkagylók és az orrüregben lévő sok váladék okozza.
A tüsszögés az orrviszketéshez hasonló okból jön létre. Tüsszentéskor a levegő több száz km/óra sebességgel áramlik, a kísérő hangjelenség felnőtteknél a 100 decibelt is meghaladhatja.
Az allergiás nátha gyakori kísérő tünete az arcüreg- és középfülgyulladás. Mindkettő úgy alakul ki, hogy az orrnyálkahártya megduzzadása következtében az orrmelléküregek és a fülkürt természetes nyílásai elzáródnak, majd a váladék pangása, a rossz szellőzés miatt az üregek befertőződnek.
Az esetek nagy százalékában társul a szezonális allergiás náthához a szem kötőhártyájának allergiás eredetű gyulladása is. Csaknem minden szénanáthás betegnél előfordul legalább enyhe formában. Az adott allergén szezonjában a szem viszketni kezd, a kötőhártya vérbő lesz és vízenyősen duzzadttá válik. Az erős könnyezés okozta homályosabb látást leszámítva látászavar nincsen.
A pollenérzékeny betegek nagy része valamilyen gyümölccsel vagy zöldséggel szemben is allergiás reakciót produkálhat.
(Lásd Mi az allergia? - Keresztreakció)
A leggyakoribb időszakos szénanáthát kiváltó allergének
parlagfű, fekete üröm, fűfélék, nyári gyomok, macskaallergén, kutyaszőr.
A szénanáthát az egyszerű megfázástól az különbözteti meg, hogy annak tünetei pár nap alatt elmúlnak, a szénanátha viszont tartósan kínozza a beteget. Több éves "szénanáthás tapasztalat" után a beteg jól meg tudja különböztetni a tünetei alapján a két betegséget. Az orrfolyás mellett megjelenő kínzó szájpadlás-, orr- és szemviszketés egyértelműen a szénanátha jele.
A betegség súlyossági foka
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) kezdeményezésére 2001-ben megjelent diagnosztikus és terápiás útmutató (Allergic Rhinitis and its Impact on Asthma - ARIA) javaslatot ír le az allergiás nátha súlyossági fok szerinti osztályozására és kezelésére.
Ezek alapján az allergiás nátha a tünetek gyakorisága szerint két csoport valamelyikébe sorolható:
- intermittáló allergiás nátha (a tünetek maximum 4 napon jelentkeznek a héten vagy a tünetek maximum négy héten keresztül jelentkeznek az évben),
- perzisztáló allergiás nátha (a tünetek többször jelentkeznek, mint négy napon egy héten és a tünetek négy hétnél tovább fennállnak az évben).
A tüneteknek az életminőségre kifejtett hatása szerint mindkét fenti csoporton belül a következő két alcsoport határozható meg:
- enyhe (ha az alábbiak mindegyike fennáll: zavartalan alvás, zavartalan napi aktivitás valamint sport és pihenés, nem korlátozott munkahelyi vagy iskolai teljesítmény, a tünetek nem okoznak komoly gondot)
- közepes/súlyos (ha az alábbiak közül legalább egy fennáll: alvászavar, akadályozott napi aktivitás valamint sport és pihenés, csökkent munkahelyi vagy iskolai teljesítmény, a tünetek komoly gondot okoznak).
A súlyossági besorolás egy adott betegnél időről-időre változhat. A betegek egy részénél egész éven át csak enyhe tünetek vannak, pollenszezonban azonban komoly állapotromlás alakul ki náluk, ami a közepes/súlyos alcsoportba sorolásukat indokolja.
A fenti osztályozást használva az orvos rögzíti a kiindulási állapotot egy adott időpontban (első vizsgálat) és megkezdi az ennek megfelelő gyógyszeres kezelést. Ezután a beteg az állapot változásainak megfelelően rugalmasan az egyik kategóriából a másikba sorolható át (lépcsőzetes kezelés).
A hatásosság és biztonságosság érdekében az ARIA ajánlás javasolja a felső- és alsólégúti megbetegedés egyszerre történő kezelését.
Kezelése
Az allergiás nátha gyógyíthatatlan, tünetei viszont jól kezelhetőek. Fontos az adott növényfaj pollenjére végzett vizsgálat (bőrpróba).
(Lásd Allergiavizsgálatok)
1. Legfontosabb az allergizáló pollenek beazonosítása és elkerülése. Ha ez nem lehetséges, szükségessé válhat a gyógyszeres kezelés.
2. Az intranazális kortikoszteroidok (orrspray-k) az allergiás nátha kezelésében használt leghatékonyabb gyulladáscsökkentő gyógyszerek. Az összehasonlító vizsgálatok alapján hatékonyabbak az antihisztaminoknál. Alkalmazását a tünetek megjelenése előtt kell megkezdeni, az antihisztaminokhoz hasonlóan. A nazális szteroidok rendszeres használatával lényegesen csökken az orrdugulás, orrfolyás, tüsszögés és orrviszketés.
Bár a lokális szteroidok alkalmazásakor kismértékű felszívódás mindig kimutatható, az alkalmazott alacsony dózisoknak és a legújabb hatóanyagok igen csekély mértékű felszívódásának köszönhetően a csak szteroidos orrspray-vel kezelt betegeknél káros mellékhatás szteroid használatából fakadóan gyakorlatilag nem mutatható ki.
(Lásd Gyógyszerek, hatóanyagok)
3. A szénanátha legtöbb formájában jól beválik az antihisztaminokkal való kezelés. A szedése során fellépő álmosság idővel többnyire enyhül, ellenkező esetben ki kell próbálni egyéb (újabb) készítményt.
(Lásd Gyógyszerek, hatóanyagok)
Kezelését ne hanyagoljuk el, hiszen a rosszul kezelt szénanátha számos betegség kifejlődéséhez illetve rosszabbodásához is vezethet (akut és krónikus orrmellék- ill. arcüreggyulladás, orrpolipózis, hallásromlás, alvási apnoe).
Még nem bizonyított, hogy a szénanátha antihisztaminokkal történő kezelésével valóban megelőzhető-e az asztma kialakulása. Egy allergiára hajlamos egyénnél az asztma kialakulását elsősorban a genetikailag öröklött gének határozzák meg, valamint kisebb részben a környezeti hatások (milyen allergének, milyen koncentrációban és milyen hosszú ideig érik az atópiás egyént). Azt azonban már több klinikai vizsgálat is igazolta, hogy a két betegség között jelentős kapcsolat van. A háttérben meghúzódó mechanizmusokat viszont még nem sikerült teljesen feltárni.
Lásd lejjebb - Az allergiás nátha és az asztma közötti kapcsolat
A szénanáthásoknál gyakori orrdugulás miatti szájlégzés szintén asztmás tünetekhez vezethet és fokozza a bronchialis hiperreaktivitást.
A szénanáthás betegnek figyelnie kell, hogy vannak-e (enyhe) asztmás tünetei:
száraz köhögés fizikai terhelés során vagy éjszaka, előfordul-e köhögés vagy enyhe nehézlégzés hideg levegő, cigarettafüst vagy erős szagok hatására.
Ha ilyen tüneteket észlel magán, érdemes szakorvoshoz fordulni, mivel a rejtett vagy szezonális asztmás állapot légzésfunkciós vizsgálattal kimutatható.
Jelenleg az enyhe asztma felismerése és megelőző kezelése a legjobb módszer az asztma kialakulásának megelőzésére.
(Lásd Asztma)
Egyéb alternatív kezelési lehetőségek: immunterápia, természetgyógyászat, méregtelenítés.
(Lásd Immunterápia, Kiegészítő gyógymódok)
Pollenek
A virágpor a legnehezebben kivédhető allergén.
Nyári napokon a talajról felszálló meleg levegő rengeteg virágport visz magával a légkör felsőbb rétegeibe. Napnyugta után a levegő lehűlésével a pollenek lassan visszahullanak a földre.
Ez okozza sokaknál az éjszakai rosszullétet, asztmás rohamot.
A különféle növények pollenkibocsátása nem ugyanarra a napszakra esik. Van, ami reggel szórja szét (fűfélék), van, ami délután (nyírfa).
Minden növényre igaz, hogy napsütéses napon szórják virágporukat, felhős napokon a pollen felgyülemlik a virágokban, amik a következő verőfényes napokon nagy tömegű virágport bocsátanak a levegőbe.
A virágporszemcsék viszonylag nagyok és súlyosak, így huzatmentes lakásban 4-6 óra alatt leülepednek a földre.
Némelyik növénynek nemcsak a virágpora, hanem illóolaja is allergizál (nyírfa), ezt csak aktív szenes maszkkal vagy légtisztítóval lehet kivédeni.
A városok és a vidék pollenkoncentrációja között nincs sok különbség.
A tengerpartok a part felől fújó szélnek köszönhetően általában pollenmentesek.
Pollenszegények a hegycsúcsok, hegygerincek. A mély völgyekben viszont nagyon megnőhet a koncentráció!
Tanácsok pollenszezonra
Kísérjük figyelemmel a tévében, rádióban, interneten közzétett pollenjelentéseket.
Időben kezdjük el az antihisztaminok szedését.
Pollenszezonra időzítsük a (külföldi) nyaralásunkat. Magyarországon utazzunk a hegyekbe. (Parlagfűszezonban a Balaton környéke az egyik legpollenszennyezettebb terület az országban!)
A lehető legkevesebbet tartózkodjunk a szabadban, ha pollenszennyezett területen élünk.
Kerüljük a szabadtéri munkavégzést (fűnyírás, kertészkedés), szabadtéri sportolást, kirándulást.
A lakás és autó ablakait tartsuk zárva.
Szezon idején csak hajnalban szellőztessünk, amikor kisebb a levegőben a koncentráció.
Ha nagyon szennyezett területre megyünk, ne szégyelljük használni a pollenszűrős maszkot (a kerékpárosmaszk is jól kiszűri a virágport).
Az orrlyukakba tehetünk egy kevés vazelint, amelybe a pollenek nagy része beleragad.
Akinek a pollenallergiája szemtüneteket is okoz, az viseljen (nap)szemüveget.
A kimosott ruhaneműt a lakásban szárítsuk, ne a szabadban.
A levetett napi ruházatot ne tároljuk a hálószobában.
Hazaérve váltsunk ruhát és mossunk hajat.
A lakásban ne legyen huzat és ne üzemeljen a ventillátor, mivel ezek felkavarják a pollent a padlóról és bútorokról.
A bútorokat takarjuk le porvédő huzattal, amiket este óvatosan leveszünk és kimosunk.
Pollenszezonban ajánlatos a pollenszűrős (HEPA) jó minőségű légtisztító használata a lakásban éjjel-nappal.
Pollenidőszakban háziállatainkat ne tartsuk a lakásban, mivel bundájukban behurcolják a virágport. Allergiás személy ilyenkor ne simogassa őket.
Ha az állat kinnmaradása nem megoldható, úgy mielőtt a beengedjük a lakásba, egy nem allergiás személy alaposan kefélje ki a szőrét.
Az allergiás nátha és az asztma közötti kapcsolat
A klinikai vizsgálatok szerint az allergiás náthát követően később gyakran asztmás megbetegedés alakul ki. Annak megismeréséhez, hogy az allergiás nátha milyen szerepet játszik az asztma későbbi kifejlődésében, valamint a két betegség közti összefüggés teljes feltárásához még számos fontos kérdés megválaszolása és tudományos bizonyítéka hiányzik. Azt azonban már több klinikai vizsgálat is igazolta, hogy kapcsolat van a két betegség között.
A statisztikák szerint az allergiás náthában szenvedők 20-35 %-a szenved asztmában is, valamint az asztmások majdnem 80%-a mutat nazális allergiát is.
A közelmúlt eredményei módosították azt az elképzelést, miszerint az allergiás nátha csak az orrot érintő IgE mediálta gyulladás. Megfigyelések szerint az allergiás nátha nem egyedülálló kórkép, hanem sokkal inkább olyan szindróma, amely egyaránt érinti a felső és alsó légutakat. Megfigyelések szerint az alsó légutak gyulladása jelen lehet olyan nem asztmás egyéneknél is, akiknél ez még nem jár együtt semmilyen klinikai (asztmás) tünettel. Vagyis az ún. bronchialis hiperreaktivitás olyan allergiás náthában szenvedőknél is megfigyelhető, akiknek nincsenek asztmás tüneteik. A bronchialis hiperreaktivitást előidéző tényezőkről még kevés ismerettel rendelkezik az orvostudomány, de valószínűsítik, hogy hátterében a légutak fokozott gyulladásos állapota is állhat.
Jelen ismeretek szerint a két betegség között a legfontosabb kapcsolat a nazális (orr) és a bronchiális (hörgőnyálkahártya) gyulladás. A gyulladásos sejtek közül az eozinofil sejtek jelentik a kapcsolódási pontot a felső és alsó légutakban zajló gyulladás között. Az allergénekkel való találkozást követően az eozinofil sejtek száma a szénanáthás betegek nazális és orrmelléküregi folyadékában, valamint az asztmás betegek köpetében egyaránt megemelkedik. A megfigyelések szerint a tünetek súlyossága arányos az orrváladékban ill. a köpetben észlelt eozinofilia-emelkedés mértékével.
Egyenes arányú összefüggés mutatható ki a két betegség súlyossága között is. Azoknak, akiknek súlyosabb az allergiás náthájuk, vagy rosszul kezelt, komolyabb asztmás tüneteik vannak, mint az enyhébb rhinitises betegeknek. Ezek az összefüggések arra engednek következtetni, hogy az egyik betegség kezelése jótékony hatással lehet a másikra is. Ezt számos tanulmány eredménye is megerősíti, vagyis hogy a különböző készítménnyel kezelt allergiás nátha következményesen javítja az asztmás állapot súlyosságát is, csökkenti az asztmás tüneteket, növeli a légút átjárhatóságát és csökkenti a bronchialis hiperreaktivitást.
Jelenleg még nem teljesen ismert, hogy egyes allergiás náthában szenvedő betegeknél miért nem alakul ki asztma, míg másoknál igen. A kutatási eredmények azonban segíthetnek azonosítani az asztma kockázatával élőket (látens asztmásokat). Így a megfelelően kiválasztott egyéneknél időben meg lehetne kezdeni a gyógyszeres kezelést vagy a specifikus immunterápiát, melyekkel az allergiás nátha tüneteinek csökkentése és egyben az asztma kifejlődésének megakadályozása lenne a cél.
Pollenszezonok Magyarországon
1. Tavaszi pollenszezon - Fák
(februártól májusig)
A három pollenszezon közül az allergizáló hatást tekintve a legenyhébb.
Mogyoró (Corylus)
Közepesen allergén faj, szélmegporzású, virágzás január végétől március közepéig, porzós barkái lombfakadás előtt jelennek meg.
Aki a mogyoróvirág pollenjére allergiás, az a gyertyánra, nyírre és az égerre is érzékeny lehet. (keresztreakció)
Éger (Alnus)
Erősen allergén faj, szélmegporzású, virágzás februártól áprilisig, tobozszerű, termős virágzat.
Nyír (Betula/ó)
É-Európa és hazánk legallergénebb fája, virágzás márciustól májusig, felismerhető fénylő fehér kérgéről és porzós barkájáról.
Nyárfa (Populus)
Kevésbé vagy nem allergén faj, szélmegporzású, virágzás februártól áprilisig.
Májusban ill. júniusban megjelennek a magszőrök, amely mechanikailag ingerli a nyálkahártyát, illetve az erősen allergén fűpollenek hozzátapadhatnak, és ez allergiát válthat ki.
Tölgy (Quercus)
Gyengén-közepesen allergén faj, Mecsek erdeinek egyik uralkodó fája, szélmegporzású, virágzás április- májusban.
Kőrisfa (Fraxinus)
Erősen allergizáló faj, a Mecsek tölgyeserdőinek egyik jellegzetes fája, rovarmegporzású (virágos kőris) ill. szélmegporzású, virágzás március-áprilisban.
Aki a kőris pollenjére allergiás, az érzékeny lehet a fagyal, orgona, aranyfa, jázmin, olajfa pollenjére is (keresztreakció).
Platán (Platanus)
Erősen allergizáló faj, szélmegporzású, virágzás április-májusban.
Fűz (Salix)
Ritkán allergizál, főleg rovarmegporzású, virágzás márciustól május végéig.
2. Kora nyári pollenszezon - Fűfélék
(májustól július közepéig)
Pázsitfüvek (Poaceae)
Erősen allergizáló fajok, virágzás májustól október végéig, augusztustól már alacsonyabb koncentrációban.
Csalánfélék (Urticaceae)
Kevésbé allergizál, kivétel a családhoz tartozó falgyom (Parietaria) pollenje, mely erősen allergizál,
virágzás májustól szeptemberig.
Útifű (Plantago)
Erősen allergizál, szélmegporzású, virágzás májustól október végéig.
Vadsóska (Rumex)
erősen allergizál, szélmegporzású, virágzás májustól júliusig.
3. Nyárvégi-őszi pollenszezon - Gyomnövények
(július közepétől októberig)
A legerősebben allergizáló szezon.
Libatopfélék-Disznóparéjfélék (Chenopodiaceae-Amaranthaceae)
A két család között nagy a hasonlóság, aki az egyik családra érzékeny, az a másikra is, virágzás júliustól októberig.
Üröm (Artemisia)
Erősen allergizáló faj, virágzás júliustól októberig, legismertebb a fekete üröm. (A. vulgaris)
Parlagfű (Ambrosia)
A legnagyobb számú és a legsúlyosabban allergizáló gyomnövény, szélbeporzású, virágzás július elejétől októberig (a fagyok beálltáig).
Gazdagon elágazó szárú, szőrös, erősen szeldelt levelű, fészkes virágzatú, egyéves gyomnövény. Nagy mennyiségű pollent termel.
Tartalom:
Előfordulása
A parlagfű rendszerint utak és vasúti sínek mentén, parlagon hagyott területeken, építkezéseken, árokpartokon, friss füvesítéseknél, nem megfelelően gyomirtott kapás kultúrákban, réteken és legelőkön fordul elő.
Meleg éghajlatot, száraz talajt, nyáron pedig elegendő nedvességet igényel.
Más, sűrűn növő növények környezetéből, fás területeken eltűnik. 400 méter felett csak ritkán fordul elő (bár Franciaországban már 1000 méteres tengerszint feletti magasságban is találtak).
Minden egyes növény pollenszemcsék millióit szórja a levegőbe. Egy tő parlagfű egy év alatt 60 ezer magot is termelhet, melyek a talajban maradva akár harminc évig is csíraképesek maradnak.
Európában az allergológiai szempontból lényeges parlagfűfélék egyike sem őshonos. Az allergológiai szempontból kiemelt fontosságú Ambrosia artemisiifolia-t Svájcban 1878-ban, Tirolban 1883-ban, Németország Brandenburg tartományában 1863-ban, Hamburgban pedig 1892-ben találtak először.
Az allergiás panaszokat csak ritkán okozó Ambrosia maritima a Földközi-tenger partvidékén természetesen is előfordul, és 1800-ban már Brnoban is észlelték.
A parlagfű az első világháború után kezdett elterjedni Európában. Ennek hátterében az Osztrák-Magyar Monarchia adriai kikötőibe érkező, parlagfűvel szennyezett gabonaszállítmányok álltak. Az első fertőzött területek a kikötők körül, illetve az onnan elvezető utak és vasútvonalak mentén alakultak ki.
Az éghajlati viszonyok hasonlóak voltak, mint a növény eredeti élőhelyén, Észak-Amerikában. Ekkor kezdődött meg a parlagfű igazi európai terjedése, ami a második világháború utáni években felgyorsult, a kilencvenes években pedig riasztó ütemet vett fel.
A parlagfű ma többnyire a közlekedési útvonalak mentén terjed. A főutak melletti keskeny sávban és a vasútállomások környékén különösen nagy számban található. Terjedhet még növényi magvakkal (elsősorban napraforgómaggal) és madáreledellel is.
Parlagfűpollen
A hetvenes évekig a parlagfűpollen okozta allergiát speciális amerikai problémának tartották, hiszen Európában nem volt jelentős mennyiségű parlagfűpollen.
Az elmúlt néhány évtizedben azonban óriási fordulat történt. Az Amerikából behurcolt parlagfűféle, az Ambrosia artemisiifolia (másik latin nevén Ambrosia elatior) Európa számos pontján robbanásszerűen elszaporodott, és komoly népegészségügyi problémát okoz.
A parlagfűpollen két fő allergént (Amb a I és Amb a II) és több közepes vagy kisebb méretű fehérje-allergént (Amb a III, IV, V, VI, VII és cystatin) tartalmaz., melyeknek ma már a teljes aminosav-sorrendje ismert.
A parlagfűpollen előfordulásáról szóló első beszámolók a hatvanas évekből, Lyon környékéről származnak. Később emelkedő számban észleltek parlagfűpollent Burgundiában is. Az első olaszországi beszámoló 1962-ben a Torino környékén befogott parlagfűpollenről szólt, amit aztán sorra követtek az ország többi északi tartományából származó beszámolók.
A hetvenes évek elején már Bázelben és Bécsben is találtak parlagfűpollent. A rendszeres pollenfigyelő szolgálat Bécsben 1976-ban, Magyarországon 1989-ben, Bulgáriában 1991-ben, az akkori Csehszlovákiában pedig 1992-ben indult el. A szlovén parlagfűpollen-helyzetről először 1997-ben közöltek adatokat, de továbbra is keveset tudunk a korábbi jugoszláv területek parlagfű-szennyezettségéről.
A nyolcvanas évektől kezdve Lengyelországban is jelentős parlagfűpollen koncentrációkat mérnek, holott korábban Európának e régiójában a parlagfűpollen nem játszott szerepet az allergiás kórképek kialakításában.
Kisebb koncentrációban Dániában, Svédország déli részén, Hollandiában, Németország keleti részén, sőt Spanyolország dél-keleti részén is találtak már parlagfűpollent.
1988-tól kezdődően az európai aerobiológusok egységes adatbázisba gyűjtik a több mint 400 európai megfigyelőhely adatait. Az adatok egyértelműen mutatják, hogy mind a parlagfűvel szennyezett területek mérete, mind pedig a helyi pollenterhelés nő.
A parlagfűpollen nemcsak azokon a területeken okoz panaszokat, ahol a növény elszaporodott. Osztrák és cseh szakértők a magyarországi parlagfűmezőket teszik felelőssé Bécs és Brno augusztus végi parlagfűpollen-terhelésének jelentős részéért.
Allergiahelyzet
Bár még nem minden országból nyerhető több évre visszamenőleg is értékelhető adat, annyi bizonyos, hogy a parlagfűpollenre allergiás népesség évről évre nő.
Vizsgálatok szerint a RAST pozitivitással igazolt parlagfűpollen-allergiások aránya a nyolcvanas évek végén 20% körül volt, a kilencvenes évek végére azonban már megközelítette a 30%-ot. Ezzel párhuzamosan a parlagfűpollen-terhelés több, mint a háromszorosára nőtt.
Magyarországon a kilencvenes évek elején a bőrteszttel vizsgált pollen-allergiások között 60-90% közötti volt a parlagfűpollenre allergiás betegek aránya.
Vissza a tartalomhoz
Küzdelem a parlagfű ellen
A parlagfű okozta problémák eddig három európai országban - Magyarországon, Olaszországban és Franciaországban - váltak olyan méretűvé, hogy a szervezett fellépés szükségessé vált.
Míg Magyarországon elsősorban parlagfűirtó-kampányokkal és széleskörű társadalmi felvilágosítással közelítik meg a problémát, addig Olaszország és Franciaország a quebeci modellt igyekszik átvenni. Montrealban és környékén szigorú törvényekkel - és azok következetes alkalmazásával - sikerült visszaszorítani a parlagfüvet.
Hasonló próbálkozások Magyarországon is vannak, bár a törvények eredményes alkalmazásának még számos akadálya van. A parlagfűpollennel szennyezett többi európai ország eddig még nem tett átfogó lépéseket a parlagfű ellen.
Tény, hogy a parlagfű jelenleg minden erőfeszítés ellenére szinte akadálytalanul terjed. A nagyszámú mag, ami a talajban évtizedekig csíraképesen képes várakozni, rendkívüli módon megnehezíti a hatásos védekezést. Ez az oka annak, hogy amint véget ér egy kampány, a parlagfű hamarosan ismét elfoglalja a megtisztított területet.
A szennyezettség mértékétől függően különbözőképpen kell megközelíteni a problémát. Ahol a széllel távolról odaszállított pollen jelenti a fő problémát (pl. Bécsben), ott a levegő pollenkoncentrációjának pontos figyelése a legfontosabb. Itt a cél az érzékeny lakosság figyelmeztetése és a tünetek kialakulásának megelőzése (elhagyni a környéket ill. gyógyszeres megelőzés).
Ahol a parlagfű most van terjedőben (pl. Lombardiában), ott a következetes irtás a legjobb megoldás. A cél az újonnan fertőzött területek gyors felkutatása és megtisztítása.
Végül azokon a területeken, melyek évtizedek óta fertőzöttek és a talajban rengeteg mag vár csírázásra (pl. Magyarország), ott az egyetlen megoldás a folyamatos irtás. A cél a robbanásszerű elszaporodás megakadályozása.
Minden esetben társadalmi összefogás és nemzetközi együttműködés szükséges a sikerhez.
A növényről
A növény levelei jellegzetesen szeldelt formájúak, színük sötétzöld, fonákjuk szürkészöld. A színén és a fonákján is sűrűn szőrözöttek, a fonákon található szőrzet hosszabb a színen levőknél. A növényen a porzós és a termős virágok külön helyezkednek el. A porzós virágok a legfelső hajtások végén, a termős virágok közvetlenül a porzósok alatti legközelebbi levél hónaljában találhatók. A parlagfű termése változatos alakokat ölthet.
Magassága szintén nagyon változatos. A kifejlett növény a 150 cm-t is meghaladhatja a kukorica- vagy napraforgótáblákban.
Központi, egyenes szár adja a tartó vázát, amelyből az oldalhajtások sűrűn ágaznak el. A talajhoz közeli néhány cm-en 2-3 elágazása is van.
Minden egyes növény magról kel ki, és magtermésének beérlelése után elpusztul. Magyarországon március végén indul meg a kelése, áprilisban már tömegesen jelenik meg. Április-május hónapokban az éves kikelő mennyiség nagy része kibújik, de ezután is csökkenő intenzitással folyamatosan kel az őszi fagyokig.
A magvak csírázásához a napszaknak megfelelően 10-20 C fokos hőmérséklet a legkedvezőbb. A talaj felmelegedésével megindul a csírázás. Fény hatására gyorsabb a csírázás, de fény nélkül is képes csirázni.
A növények legintenzívebb növekedési időszaka júliusban van. Ezután növekedése lelassul, és virágozni kezd. Porzós virágai már július elején-közepén megjelennek, a termős virágok egy-másfél héttel később.
A termős virágok beporzását a szél végzi. A virágpor szóródásának legnagyobb tömege július végén és agusztus hónapban történik meg, ezután kisebb mennyiségben egészen a fagyok beálltáig tart. A virágpor szél útján akár 100 km-es távolságokra is képes tömegesen eljutni.
A termés érése október közepe táján kezdődik. Egy közepes növény átlagban 3-4 ezer csíraképes magot érlel, de előfordulhat 60 ezer darabos termésszám is egyetlen tövön.
A termés érését először egy január végéig tartó nyugalmi állapot követi, aminek az őszi kicsírázás meggátlása a célja, majd a nyugalmi periódus második részében a már csírázásra kész termés várakozik a tavaszi felmelegedésre.
A parlagfűirtás nagyon fontos, ezért kérünk mindenkit, gondoljanak allergiás embertársaikra, s irtsák ki tövestül a parlagfüvet akár otthonaikban, akár közterületeken is, ezzel nem utolsósorban megelőzve az újabb allergiás megbetegedéseket!